Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

KépA Föld környezetében levõ bolygók hatását többezer éve figyeli az emberiség, és szinte valamennyi kultúrának kialakult egy sajátos asztrológiai rendszere.  A védikus asztrológia, vagy JYOTIS (ejtsd: dzsjotis) egy ősi indiai asztrológiai rendszer, amelynek a szabályait önmegvalósított bölcsek jegyezték le évezredekkel ezelőtt, szanszkrit nyelven. A védikus asztrológia tudományát Indiában a mai napig még az egyetemeken is tanítják.

A nyugati asztrológiában a zodiákust (jegyek pozícióját) állandónak tekintik, mivel a Nap minden évben a tavaszi napéjegyenlőség napján (március 21) lép a Kos jegyébe. A védikus asztrológiában ezzel szemben a zodiákus jegyeinek elhelyezkedését az úgynevezett Naksatrákhoz (állócsillagokhoz) viszonyítják.

A védikus asztrológiában a legnagyobb jelentőséget az aszcendens jegyének tulajdonítják, mivel ez határozza meg a személy alaptermészetét. A második legjelentősebb a Hold, amely a mentális működésre enged következtetni, és a Nap egyrészt a lélekre, másrészt a fizikai testre, cselekedetekre jellemző. Ezen kívül figyelembe veszik a Mars, Merkúr, Jupiter, Vénusz, Szaturnusz és a két finomfizikai bolygó Ráhu és Kétu (a Hold fel- és leszálló csomópontjain helyezkednek el) helyzetét.

A keleti asztrológia pontos előrejelzéseket készít arról, hogy mi és mikor történik velünk a külső világban, és hogyan tanuljunk belőle . Megmutatja, miért van „szerencsénk” egy bizonyos témával vagy egy bizonyos időszakkal, és miért élünk át különösen nehéz helyzeteket máskor és máshol.